Te „flow-személyiség” vagy? – Second life sorozat 1.

Pozitív beállítottságú embernek ismerem magam, ezek szerint az unokám is:) Mindenről, minden eszembe jut, képes vagyok a kidobott papírdobozból, képkeretet gyártani vagy a bevásároló kosarat lámpaburának fölhasználni.  Hatékonyság, gyorsaság, ezek voltak régebb a kulcsszavaim. Aztán el kezdtem lassulni, de lehet, hogy nem is a konkrét lassúságról van szó, itt csupán.

Jó tíz évvel ezelőtt (mintha most történt volna) ismertem meg a Páromat.
Akkoriban eljárt otthonról, egy közeli rokonunk udvarában levő műhelybe. Folyamatosan, több mint 8 órát dolgozott naponta, és gyakran tért haza késő este, a reggel gondosan összekészített ebéddel, vagy annak jó részével, az egész üveg teájával… Néha úgy robbant be az ajtón, a fürdőszoba ajtót majd feltörve… Nem értettem, hogy, miért nem tud elszakadni időben a munkájától, megfeledkezve az alapvető létfenntartáshoz szükséges dolgairól, a fáradtságáról.

Aztán gyanakodni kezdtem, hogy a munkája izgalmát nemcsak a kész darab reménye keltheti, hanem valami egészen más adhat ekkora erőt, lendületet… Ez azért is tűnhet először különösnek, mert a pszichológiai elméletekből kiindulva, a motiváció gyökerét két helyen is kereshetjük, nevezetesen:

  1.   egy kellemetlen állapotot akarunk megszüntetni, mint amilyen az éhség például, vagy a félelem érzete.
  2.     vagy egy jövőbeni jutalom reménye, ami lehet pénz, az elkészült ház képe, vagy presztízs, egy magasabb státus.

Itt egyik sem játszik. Alig hihető, hogy egy ember napokig dolgozzon, minden szükségletének kielégítése nélkül… Ha egy cél lobogna a szeme előtt, sem tudna így „hajtani”, hiszen elfárad, vannak kötelezettségei, pl. egy beígért naplementére való, időbeni hazajutás. Még mindig nem volt világos…

De ha belegondolunk, mégsem olyan szokatlan, hiszen a művészek, az írók, azok, akik alkotnak valamit, időt és pénzt, energiát nem sajnálva, töltik az idejüket olyan dolgokkal, ami nem biztos, hogy megéri, vagy jutalommal kecsegtet. Mások, rengeteg időt szánnak, értelmetlennek  tűnő tevékenységekre, ha csak nem attól van értelme,  hogy a tevékenység maga az örömforrás. Aztán ha profin csinálod, még meg is gazdagodhatsz belőle, vagy híres lehetsz, persze ehhez azért sok más tényezőnek is össze kell adódnia.

Sportolni, gitározni, kertészkedni, főzni, olvasni és írni lehet azért is, mert tudatosan eltervezed, netán kényszerből (itt szinte teljességgel kizárható az öröm), de csinálhatod csak azért is, mert szórakoztat. Ha jól érzed magad benne, akkor egyre többször fogod akarni azt az érzést, amit a tevékenység végzése közben érzel. Amikor megszűnik körülötted a világ, amikor tényleg elfelejtesz inni, vagy mosdóba menni, vagy legalábbis még késlelteted, az utolsó percig…
Egyszer egy írónő ismerősöm mesélte, hogy bedagadt a bokája, annyit ült a gépe előtt, csak írt, csak írt, és nem bírta abbahagyni. Azóta én is többször átélem ezt a tudatállapotot, íráskor többször lefagy vagy elzsibbad a lábam, de akkor sem hagyom abba.  Hasonlóan vagyok az olvasással is, olyan öröm, és izgalom fog el, már néhány sor elolvasása után is, hogy azt képzelem, én aztán most megváltom a világot.  Egyszer, hajnal felé, munka közben, döbbenten néztem az órára, mi történhetett?  És fogalmazódott meg bennem rögtön, e megállapítás: nincs  a világon az a főnök, akinek a kedvéért én hajnalba nyúlóan fönt maradnék és még  ilyen kedvvel írnám az anyagát.

Mi ez, ha nem a flow?

És miért fontos, hogy ezt a flow-érzést tudatosítsuk?

Mert, ha baj van, ha kigyullad a vészjelző, akkor is van mihez nyúlni. Ma megállapítottam, nincs semmi okom a búslakodásra, mégsem dob fel az öröm. Egykedvűen ballagtam haza a munkámból. De lehetne jobb kedvem is! Akarom? Nem kérdés, és már ragadom is magamhoz  a laptopom. Arról most nem írok, hogy elindul egy pozitív spirál, és egyre jobb lesz, kedvezőbb híreket hallok,  teljesülnek a gondolataim…
Önismeretünk fontos része, hogy tudjuk, miből táplálkozunk, energiáinkat honnan nyerjük.

 
Te mitől töltődsz, keresed,tudod?

Amikor háromgyerekes barátnőm kiborult, megkérdeztem, „Eszterke, Te  mitől töltődsz?” “Hát ha én azt tudnám!” – mondta, majd  negyvenévesen… Kérem szépen, ha én nem tudom, hogy mi a jó nekem, akkor más majd fogja tudni? És ez el sem várható senki fiától. A „leszívásról” pedig gondoskodnak a hétköznapok, a körülmények, s az energia-vámpírokat sem tudjuk mindig kikerülni.  A feltöltésünk, tehát egyéni ügy.
És most nem a lazítás és a szórakozás jóleső pillanatairól beszélek, minden elképzeléssel ellentétben, mert a hétköznapjainknak többnyire nem ez a  meghatározó része. De a munkában eltöltött időnk, az igen.

Te mennyi időt töltesz a napodból, a munkáddal? És milyen kedvvel?

Ha egy kihívást jelentő feladathoz, fizikai vagy szellemi erőbedobással hozzákezdesz, (ami lehet kenyérsütés, nyaklánc készítés, blog bejegyzés megírása, tanítás vagy éppen egy rendezvény lebonyolítása) és a kezdeti nehézségeket leküzdöd, majd tovább csinálod, és véghezviszed, na akkor érezheted az igazi flow-t! Ez igénybe veszi persze a teljes energiakészletedet, ki is merülhetsz a végén, de folyamatosan kizökkent állapotban voltál, vagyis a szorongásoktól vagy az egyhangúságból teljes mértékben elvonatkoztattál. Más szóval, kizártad a külvilágot, és a tevékenységben voltál.

Na, ezért is imádok én tanítani, észre sem veszem, az órákat, elfelejtek szünetet tartani, az Én-határaim kitágulnak, s még jó, hogy van egy-két diák, aki figyelmeztet. Szerencsére a nagy többség, velem együtt „áramlik”.
És megértem a Páromat, amikor belefelejtkezve a munka folyamatába, egybeolvad a fa illatával, és anyagával, külső szemnek alig látható haladással ugyan, elfeledkezve önmagáról, és az ígéreteiről, figyelme egyetlen, világosan körülhatárolt célra összpontosul. Az mágnesként  tartja fogva, Ő koncentrál és elmerül benne.

Mégis, amikor újrakezdőként, most nagy életmód, helyzet és földrajzi változásban vagyunk, jöttem rá, hogy a „flow” megvalósulásához, valószínűleg több kell. Miért van az, hogy a másikban előbb veszünk észre valamit, akár nagy összefüggéseket, mint saját önmagunkban? Erre nem tudom ugyan a kimerítő választ, de azt feltételezem, hogy ha már fölfedeztem valamit, akkor azt le is másolhatom. Ő ugyanis:

a képességeit képes összehangolni a körülmények adta lehetőségekkel.

Tudod mekkora, túlélő kincs! Akkor is talál magának célokat, amikor látszólag nincs mit csinálni. Ezáltal nem engedi meg magának a lemerülést, az elkedvetlenedést, akár a teljes apátiába zuhanást. Pimaszul, fütyörészve  áll neki egy másik, akár időt töltő cselekvésnek, ami nem épp fontos, nem zavartatva magát, de élvezettel csinálja, és egyre jobb kedve lesz tőle!  Ezt csináljuk utána!

az igazi flow szeméyiségTanulmányaim szerint, az én Párom „igazi flow-személyiség”! (még az ötéves Lili rajzán is !)

Na és ezután ismertem magamra, hogy amikor például takarítok egy másik családnál, (itt és most külföldön, az online tanítás mellett), nemhogy nem találom megalázónak, hanem egyenesen fölemelő, hogy én milyen ügyes (=gazdag) vagyok, másokon is tudok segíteni, (amúgy imádok takarítani), és a dolog kölcsönös, mert segítjük egymást! Nem félek, hogy „cleaning lady-ként” elveszítem önmagam egy pillanatra sem, mert élvezem a tevékenységet, önmagát.

„Csíkszentmihályi Mihály szavaival: 

“a flow-személyiségnek, nincs szüksége különösebb eszközre ahhoz, hogy áramoljon, akkor is talál örömöt a cselekvésben, ha éppen egy futószalag mellett dolgozik”.

…”
Most már tudod, hogy miért fontos az, hogy tudd, „hol van” a Te töltőd, a kérdés az, hogy Neked  MI A JÓ?

Szeretettel a személyiséged gazdagításához:
Gyöngyi

Pin It on Pinterest

Share This

Keresed az álommunkádat?

 
 
Ez az ingyenes álom-munka csomag segít az elindulásban.
 
 
Váltani szeretnél? Vagy épp folytatni? Már nem akarsz mindent és minden áron elvállalni? Végre a saját életfeladatodat akarod?
 
A Hivatás-kerékkel tiszta képet kapsz. Csekkold le a 8 pontból, mid van már meg? A saját álmodból és egy vérbeli, újrakezdő nő videójából inspirálódj! 

 

Név: *
Email: *

You have Successfully Subscribed!