húsvéti önismeretKedves tudatos Nőtársam!

Az történt, hogy ami még a múltkor ki hozott a sodromból, felháborított, az ma már nem is fontos…
Ismerhetsz a szókimondásomról, tényleg ez van…
Veled is történt már így? Kis piszlicsáré ügyek miatt ki tud borulni a bili, véresen komolynak érzem akkor, na jó, persze csak 1-2 percig tart ez a komolyan gondolás, mert azonnal kapcsolok, és keresem a megoldást, két nap múlva, pedig már fel sem tudom idézni, hogy mi volt a kiváltó ok…
Hát így működünk mi érzelmi alapon, akkor egy szó, egy kifejezés szíven talál, mert valami régen hordozott asszociáció köt-het össze vele, de ahogy elmúlik ez a felindulás, már nem is fontos…

Szóval így történt, hogy a legutóbbi kérdés – vádolás – kijelentés, miszerint a legtöbb NŐ azért él párkapcsolatban, mert… totál kiverte nálam a biztosítékot, de örülök, hogy ilyen okos és tudatos Olvasóim vannak, akik bizony jóóóól megválaszolták a kérdést. Ezzel le is csillapodtam, köszönöm Nektek!
Azért tartozom, egy kis magyarázatta, úgy érzem, ha Téged is hidegyen hagy ez a megállapítás, akkor ugord át ezt a bejegyzést most, ill. gördíts a végére, mert az még érdekelhet…:)

(Nevezzük Miának ezt a 4o múlt nőt, aki közölte velem, megjegyzem kéretlenül, ezt a véleményét, telefonban… le is csaptam, és vállaltam, hogy akár bunkónak is gondolhat finomabb verzióban…
Mia egy centisre vágta az amúgy gyönyörűen hullámos haját, egy gyermek szülése után is majd bombázónak mondható, és ahányszor találkoztunk, mindig stílusos öltözött, hozzá illő ékszerekkel. Olyan Nő, akit nem lehet nem észrevenni, de az alkoholizmusa oly mértékű, hogy szerintem az agyára ment, több éve egyedül, ill. a felnőtt lányával egy udvarban él. Előítéletem szerint, nem is lesz soha párja, nem lesz olyan ember, aki kibírja ezzel a szokásával együtt, ami már életromboló…
Ez a Nő mond rólunk, a többi nőről véleményt, akik párkapcsolatban élünk…na talán így érted, hogy miért is nem fontos ez már…)

Vannak talán az önismeretünket mélyítő és okulható, más témák is, mint egy ilyen lerágott csont fölött keseregni…
Már túl vagytok a nagy előkészületeken, kinek így, kinek úgy sikerültek az ünnepek, de ha szeretetteljesen és hangulatosan, békében, akkor csak gratulálni tudok Neked! Mert akkor már Te tudod, hogy mennyire fontos, mennyire meghatározó, hogy mit gondolsz egy ugyanazon dologról a fejedben…
Most kint szomorú az idő, borongós, lóg az eső lába, ugyan már nincsenek itt a gyerekek se, és már kinőttem a húsvéti locsolkodásból is (tegnap kaptam egy kis előzetest, egyik szomszédtól, azért…), mégis nagyon jó ez a mai nap nekem, mert összegzek és átadom kicsit a gondolataimnak magam. Erre jött az ötlet, hogy gyorsan meg is osztanám Veled, hátha még nem késő, talán Te is tudsz szánni magadra és a számodra fontos emberekre egy kicsinykét, másképpen időt.
Még a nagy húsvéti reggeli előtt, terítés közben már azon agyaltam, hogy tehetném változatosabbá és háááát az önismeretés tudatosítás felé irányítva a beszélgetés fonalát… Mert szeretem magam is jobban megismerni, ez az életfeladatom, de másoknak is segíteni ezt. Egyszerűen csak közelebb hozni önmagukat, saját magukhoz, rendszerezni megélt dolgokat, tudatosítani azokat… Nagy túlélési, önismereti képesség, ha ezek birtokában vagyunk!:) Gondoltam ez mindenki tanulását szolgálhatja és még izgalmas játék is lehet…

Úgyhogy a következő egyszerű kérdéssel vezettem fel:

·    kinek melyik húsvét volt a legemlékezetesebb az életében?
·    mi volt az az esemény, ami legelőször eszedbe jut?

Érdekes, hogy úgy vagyunk „kódolva”, hogy többnyire a negatív dolgok mélyebb nyomot hagynak, evidens, hogy akivel valami „rossz” történt, az bukkan fel legelsőnek az emlékeinkből… És a jóra emlékezni, általában, meg kell erőszakolnunk magunkat, hogy jusson már valami eszünkbe! Azért ennek a ténynek a tudatosítása nem elhanyagolható, ha újrakezdő vagy bármilyen téren, szóval ne vádold magad…!
Ha nálad nem így van, akkor igazán szerencsésnek mondhatod magad! Örülj!:)
A saját élményemet megosztom Veled, de ha inkább a Tiéd izgat, nyugodtan tedd félre az olvasást, és mélyedj el a saját gondolataidba, figyelj az érzésekre, amiket kiváltanak – azonosítsd be őket, csípd fülön a nyuszit!:)

– Elsőre az jutott eszembe, hogy, hogy féltem, amikor egy „Lóbőr” csúf névre hallgató, jó negyves, melák, alkoholista pasi jött át a szembe szomszédunkból meglocsolni bennünket. Hozzánk érdemes volt jönni, mert anyukám és a három nővéremmel együtt, ötünket lehetett volna… igen ám, de én annyira cidriztem ettől az embertől, hogy ahogy meghallottam a nevét, máris menekülőre fogtam, mégpedig az anyukámék nagy sötétbarna hármas szekrényébe, a ruhák mögé bújtam… nem is lettem meglocsolva…:)


Aztán persze a jobb élmények:

 

  • amikor már nekem is volt három lánykám, a nagymamájuk úgy védte őket, a sok vödörrel érkező fiútól, hogy ráült a kerti csapra, de az valahogy elcsavarodott a súly alatt, és irtózatos nagy spricceléssel kitört, és saját magát áztatta el, szegény mami. Mindenki fetrengett persze a röhögéstől, és utána azért bekövetkezett az, amit akkor a lányok viháncolással viseltek…
  • egyszer egy „talált” pénzből megújítottam a lakásunkat, pont húsvétra készült el! Régi, sikált bútorokkal, vessző fotelokkal és magam varrta tulipános (IKEÁ-s) függönyökkel, asztalterítővel, székpárnákkal – csodás érzés volt az alkotás!!
  • Aminek mégis legjobban örültem, hogy a most 23 éves menyasszony- „kislánykám” a kertben szedett fűre emlékezett, ahogy testvéreivel készítették elő a nyuszi-fészket…
  • Páromnak nem volt húsvéti élménye, ill. hogy rájött, hogy nem éri meg a locsolásért kapott pénz, azt a sok macerát, ami a szereplést – versmondással járó locsolást – jelentette…

Azért érdemes tovább kutatni, addig amíg a „rosszat” felül nem tudjuk írni pozitívra, sikerülni fog, talán egy kicsit több türelem önmagunkhoz! De hát abból most adódik, ugye?:)

És bízom benne, hogy Neked is vannak a tarsolyodban pozitív emlékképek, és ilyenkor ünnepekkor jó, ha megállunk egy kicsit, és akár egyedül, akár családdal, barátokkal, mesélünk…

Ja! És még egy! Ha nálad is voltak vendégek, amíg összepakolsz (takarítasz) utánuk, gondold át:

vajon milyen érzéssel mentek el Tőled, mit vihettek magukkal- belőled?…

Kellemes nyuszi-idézést Neked! És ha van megosztani való élményed, szívesen olvasnánk mi is a Tiédet!

Szeretettel:
Gyöngyi

Pin It on Pinterest

Share This

Keresed az álommunkádat?

 
 
Ez az ingyenes álom-munka csomag segít az elindulásban.
 
 
Váltani szeretnél? Vagy épp folytatni? Már nem akarsz mindent és minden áron elvállalni? Végre a saját életfeladatodat akarod?
 
A Hivatás-kerékkel tiszta képet kapsz. Csekkold le a 8 pontból, mid van már meg? A saját álmodból és egy vérbeli, újrakezdő nő videójából inspirálódj! 

 

Név: *
Email: *

You have Successfully Subscribed!