jakab-gyongyi12015. karácsonya előtt a facebook tele volt szokás szerint mindenféle karácsonyi ajánlattal. Irigykedve pörgettem a híreket, hogy Ő is kitalált valami jót, a másik is megcsinálta, meghirdette, megírta stb. Aztán egyre kisebb lettem, úrrá kezdett lenni az az érzés, tudod, amikor az embert a másik sikere inkább frusztrálja, ahelyett, hogy mi emberek örülnénk vele együtt, de legalábbis az alkotását méltányolnánk.

Mert lehet ám ebből is erőt meríteni, mi az, hogy! Csak valószínű, én is sablonokban gondolkodtam addig… Ilyenek mondtam magamnak:

  • Boldog akarok már lenni, végre!
  • Azt akarom, hogy én is létre hozhassak valamit!
  • Akarnám az erőmet érezni, és nem ezt a punnyadt állapotot…

Megcsináltam rendszerint, hogy az év elején kitűztem célokat, felhőkbe írtam a vágyaimat, mert már azok legalább megvoltak. De valahogy egyik sem sikerült.

  • Jártam angolra, de valahogy nem ment, nem fektettem bele időt, így eredménye sincs.
  • Akartam létrehozni új terméket, de a jegyzetek csak porosodnak a gépemen.
  • Beindítottam egy test-lélekmasszázs, még weboldal is készült hozzá, jól beindult, a kezem nem bírta.

És akkor elképzeltem, hogy el fog jönni egy év múlva a 2016 is, és akkor vajon hogy fogom érezni magam, amikor megint ugyanaz fog történni? Mert, ha valamit nem változtatok, akkor mitől is változna a ’16-os karácsony előtti állapot? És lehengerelt az a tompa, semmit sem csinálok érzés, csak telik az idő, én itt vagyok, és ugyanazt csinálom, ugyanaz van.

Na, ebből elég! Gyerünk változtatni! Valamit, akármit, de nem úgy, ahogy eddig.

Utána olvastam mások ezt hogy csinálják… Megmondom őszintén, nem nagyon hittem benne, de el tudtam engedni a makacsságomat, mert láttam, hogy azzal eddig mire mentem. (Nem sokra. Vagy legalábbis nem arra, amire vágytam!)

Jöhet az újdonság, lássuk, az okosok ezt hogy csinálják?

El kezdtem feltérképezni az életemet ismét, már sokadszor. Megnéztem, mi okozna a legnagyobb megelégedettséget? Mert igen, fontos vagyok magamnak, ha én jól vagyok, akkor a családom, a környezetem, a klienseim, mindenki jól lesz!

Na, ez betalált.

Fókusz.

Elengedni néhány dolgot, ami az útban van, és ráállni egy dologra. Az én női agyvelőmnek, ez volt a legnehezebb. Csikorogtattam a fogaimat, de ha ez kell, hát lássuk, most mire megyek?

A kérdés magamhoz pedig így szólt, mint coach és kliens…;)

  • Minek örülnél jobban Gyöngyi, ha A verzió (helyettesítsd be, azzal, amit akarsz! Most ne törődj azzal, hogy reális-e…) vagy ha a B verzió sikerülne? Mert ugye, elsőre mindent akarunk…

Persze vannak esetek, amikor a kecske is és a káposzta is, de itt most nem erről volt szó. Választani kellett, s mint tudjuk, ez csöppet sem könnyű. De elengedtem A-t, pedig volt már benne munkám. És ráálltam a B-re, mert engem is csak az érzelmek mozgatnak, bennem is vér folyik. Na, és ez a nem mindegy, hogy zubog a vérem, vagy csak épp csordogál…

Ezért is osztom meg most Veled kedves nőtudatos olvasóm, hogy lásd nekem sem volt könnyű. Hoztam áldozatot, nem is kicsit…

Két nap múlva leírom, hogy mit tettem. Csak azért nem most, mert akkor sosem végeznél ezzel a poszttal, inkább pontokba szedem és jövök.

Addig is keresgélj az álmaid között!

Ölellek barátsággal:

Gyöngyi

Pin It on Pinterest

Share This

Töltsd le az AJÁNDÉK könyveket!

7 AJÁNDÉK könyv és a 10 önbizalom növelő lecke INGYEN. Add meg a neved és email címed, ezzel feliratkozol a Nőtudat hírlevelére, és küldjük az ajándékokat!

Név: *
Email: *

You have Successfully Subscribed!