“Az ember természeténél fogva rossz”

second-life sorozat 2.

Stílusosan az ajtón a monogramunk: Á – Gy. Igen, asztalos a párom, van közünk az ágyhoz és az asztalhoz, megosztottuk egymással már bő 10 éve.

Majd 2000 km-re az otthonunktól, a Csatornán is túl, eldöntöttük, hogy újrakezdünk. És ahogy az lenni szokott, így félévszázadosan eléggé átgondolva, először csak 40 napig kóstolgatva, majd még egy nekifutás után, harmadszorra önálló bérlakásban. Választhattuk volna a kényelmesebb, teljes berendezést jóval magasabb áron, de egy igazi újrakezdő a nulláról indít, s ez még kitűnő álláspont.

A zéró nem teljesen fedi az igazságot, hiszen már volt két elmentett székünk, csak mert szép volt a karfája, olyan nem megszokott, de invitáló. És az autóban töltött két éjszaka és egy nap után, hajnali 4-kor a polifoam-on való elnyúlás vagy inkább elájulás a legprofesszionálisabb szükséglet kielégítés volt.

Másnap az izgalomtól ujjongva ébredtünk, hogy új élet – külön lakás, hurrá, itt akkor iszunk kávét, amikor mi akarunk, és úgy ropoghat a lábunk alatt a padló, ahogy Ő akar!

Új fölfedezés, vannak függönyök, nem épp az, amelyik szerintem odavaló, lehet, hogy a másik szobában jobban „mutat”, vagy mégse… a legfontosabb dolgok egyike, de miért is ne? Fölkapaszkodhatok, és cserélgethetem, az angol ablakokból nehéz kiesni, mert egyik sem nyílik alul, fönt meg az összes bukó—legföljebb a vékony falból tud kirepedni, ha elég öreg az épület. Itt pedig ebből nincs hiány.

A férfira hallgatva, hol, melyik fal szigetelt, hol legyen a fekhelyünk, kineveztem a hálót, a vendégszobát, és a nappalit, a többiek adottak. Zegzugok, és folyosók, két öreg bolond, még bújócskázhatunk is J A szerszámos ládák estére asztallá minősültek, abrosznak pedig friss, napi sajtó. Egyébként jó marketing ötlet a vendéglátósoknak, amíg az ember várja a betevőjét, informálódik. Mi jelen esetben, silabizáljuk az angol betűket.  Párom fiatalítva önmagunkat: ”nem hiszem el, mintha újra kollégisták lennénk”!

Most már csak a gondolataimra kell figyelnem, véletlenül se lepjenek el a hiányok. Azért ez nem kerül túl nagy erőfeszítésembe, mert a nincs-hez képest a bármi, látványosan is több.

Bíztam magamban, hogy sok mindenre képes vagyok, szinte óvtam magam az első pár napban, hogy nehogy önsajnálatba essek, de ne is az elégedetlenségbe. Mégis, amikor az ember lánya egyedül marad a négy fal között, idegen városban, más földrészen, nyelvtudás nélkül, a szeretteitől több ezer mérföldre, na ez az a gyenge pont, a szeretteim. És ekkor meginog az a bármily erős láb is. Az igazat megvallva, jobban bíztam most a Páromban, illetve az Ő pozitív szavait akartam fölerősíteni, és nem az én kisördögeimét.

Lehet, hogy néhány évtizeddel ezelőtt az önismeret kellemes fényűzésnek tetszett volna, mégis azt gondolom, hogy manapság, az élet adta kemény helyzetekben, a fennmaradás érdekében a tudat irányítása elsőbbséget élvez, minden tudomány fejlődésének előnyeivel szemben. Mert vezethetek én autót anélkül, hogy érteném a motor működését, de az én, a mi életünket nem vezethetem anélkül, hogy ne irányítsam tudatosan az életemet, ne értsem az összefüggéseket, és ne tartsam kordában a gondolataimat. Mert ezeknek engedhetném meg aztán azt a kényelmes álláspontot, hogy lehúzzanak, mert az örök elégedetlenség itt bujkál mindannyinkban, és ez alól én sem vagyok kivétel. De most már tudok róla, és nem hagyom magam.

A kínai gondolkodást erősen befolyásoló, Szun-ce filozófus abból a szigorú feltevésből indult ki, hogy „az ember a természeténél fogva rossz. Csupán a szigorú önfegyelem, a rítusok, a jó zene és a méltó példaképek révén remélheti az egyén a jobbulását.” Osztom én is ezt a véleményt, és gyakorolni is fogom, ígérem.

Hiszek magamban, mert ez értelmet ad a létemnek. Hiszek a Páromban, a jobb életünkben, a szeretett családomban, és a Nőtudatban, a munkámban. És még sok minden másban is.

„Önmagunk megismerése fajunk legnagyobb teljesítménye… miből lettünk, mi hajt bennünket, és milyen célokról álmodunk” – ismeri el a jelentőségét az önismeretnek, Csíkszentmihályi Mihály is. Használható célrendszert kell fölállítanom, mert az még jobban megerősít a hitemben, alapot ad az ingatag  mindennapjainknak,  és  remélhetőleg a stabil és tartalmas jövőnknek.

Tarts velem kedves Nőtársam, és remélem, hogy nemcsak szórakoztatlak, hanem tanulsz, vagy legalább elgondolkodsz a saját életedet illetően. Mert tudod, a „nagy bötűs Életben” már nem a sulis módszer járja, hogy mindenre szánjál csak időt, hanem arra fókuszálj, amire éppen ebben az élethelyzetedben szükséged van.

Tehát az újrakezdés jegyében, second life!

Pin It on Pinterest

Share This

Keresed az álommunkádat?

 
 
Ez az ingyenes álom-munka csomag segít az elindulásban.
 
 
Váltani szeretnél? Vagy épp folytatni? Már nem akarsz mindent és minden áron elvállalni? Végre a saját életfeladatodat akarod?
 
A Hivatás-kerékkel tiszta képet kapsz. Csekkold le a 8 pontból, mid van már meg? A saját álmodból és egy vérbeli, újrakezdő nő videójából inspirálódj! 

 

Név: *
Email: *

You have Successfully Subscribed!