Second life sorozat 4.

A boldogságod a parfümöd?

Miért is olyan illékony ez a boldogság?

 – Szia, én jól vagyok, köszönöm, egyre jobban! És Te?

– Óóó, ne is kérdezd! Képzeld, a múlt héten … és ez még semmi, tegnap pedig …, és az XY pedig akkora …., és hát hogy ne is mondjam, ma meg …

Ismerős?

Mostanában sokan foglalkozunk a boldogság kereséssel, facebookon is majd minden második bejegyzés valami pozitív, inspiráló… Nem csoda, hogy védekező csápjainkat egyre inkább nyújtogatjuk az iszonyatos nagy hangzavarban, a káoszban. Ideig – óráig ez is megoldás, legalábbis átmeneti, jól eső melengetés a szívünknek.

Mégis érdemes kicsit mélyebbre ásni, hogy azok a csápok tényleg védjenek, ne csak elijesszenek… Egy olyan működést ismerhetsz most meg, amivel ha tisztába kerülsz, akkor tartósan boldogabb állapotot tudsz előidézni, és ha már megvan, akkor fenn is tudod tartani.

Mit tudsz tenni annak érdekében, hogy erősebb és jobb legyél?

Sokan azonosítják a boldogság érzését az elégedettséggel. Az elégedettség állapotát pedig nehéz elérnünk, főként a magukat maximalistának kikiáltóknak.

Általában úgy hisszük, hogy ha mást nem is, de a saját gondolatainkat azért képesek vagyunk irányítani. Tisztában vagyunk a jó öreg Freudi elfojtásainkkal, az idegrendszerünk kiszolgáltatottságával, még a fiziológiai folyamatainkkal is számolunk, mégis hiszünk abban, hogy azt gondoljuk, amit akarunk, és akkor, amikor akarjuk.

Fatális tévedés! Illetve folyamatos harc, hogy a tudatalattit majd jól le tudjuk győzni a nagy tudatosságunkkal. Ellentmondok most ugyan a web oldal címének (nőtudat), ugyanakkor megerősítem a tudatot, hozzá adunk még más tényezőket, amiből aztán majd kialakul a nagy egész, pozitív gondolati hálónk. Bizonyított tény, hogy a gondolataink kevésbé szabályozottak, mint ahogyan azt mi szeretnénk.  Még nyugalmi állapotunkban is inkább a káosz uralkodik, semmint a rend, a tudatnak ez a természetes állapota. Ha csak nincs elterelés, egy feladat, amivel lekötöd magad.  Gyakorta hallhattad a szülői szájból nevelés gyanánt, kösd le már magad, valamivel!…

Hányszor kapod rajta magad, miközben egy jó könyvet olvasol, hogy vissza kell lapoznod, mert elkalandoztál. Hasonlóan érheted tetten magad egy átlagos beszélgetés közben is…

Fejlődéstörténetileg ennek is megvan az elfogadható magyarázata, hogy nehogy már az elképzeléseinkkel is megvalósítsunk, vagy ugyanazt elérjük.  Akkor ki ejtené el a vadat, vagy ki menne el nyaralni, ha ugyanilyen élményt tud otthon is szerezni a fotelben. Vagy ha a szex elképzelve ugyanolyan jó lenne, mint élőben, akkor a fajunk rövid időn belül kihalna…

A tudatunknak végül is fontos védekező eleme a káosz, amikor nem foglaljuk le valamilyen célirányos cselekvéssel.

Csíkszentmihályi Mihály szerint két fájdalmas élményt akarunk elkerülni, ha a tudatunkat megpróbáljuk irányítani. Ez pedig az unalom és a szorongás. Nem rossz ezt tudni! (Az unalom kártékony hatásáról már többször írtam itt a blogban, úgy látszik visszatérő kisördög.)

 Mi az a 2 lehetőség, amivel a tudatunkat kordában tudjuk tartani?

Az egyik: kívülről hatunk a tudatunkra, még pedig a szokásainkkal, az életvitelünkkel,  beszélgetünk, vagy egy munkafolyamat végzünk, esetleg tv-t nézünk – ezzel programot adunk magunknak.

A másik mód belülről hat, ún. belső fegyelmet fejlesztünk ki magunkban, ez talán hosszabb folyamat, de elsajátíthatod (másolhatod az életét) egy jóga oktatótól, egy művésztől, vagy egy szakembertől.

Ugyanakkor, mint bármi más az életben, ez sem tud működni, energia befektetés nélkül, itt a tanulást értem. A tudatod nem tud önmagától úgy összerendeződni, hogy téged örömteli élményekhez jutasson. Hogyan tudsz beavatkozni?  Legkézenfekvőbb a viselkedési szokásaid kialakítása, felülbírálása, szelektálása, majd újra alkotása.

Nézd meg, hogyan élsz, mennyire mozgatnak a szokásaid, egyáltalán vannak-e, vagy inkább a szokások nélküli életet szereted? Ahogy esik, úgy puffan… (A „ Ki vagyok én?” garantált önismereti tudáscsomagból ezt lépésről-lépésre elvégezheted, katt ide… )

Egy kis kocogás „bevitele” a hetedbe, akár kézműveskedés, kertészkedés, gasztro-hobby, jóga, zenélés, festés, blogírás vagy olvasás – a lényeg, hogy örömmel tegyed. Ezek mind értelmes elfoglaltságok, olyan tevékenységek, amelyek kordában tartják a tudatunkat, s ezzel elejét vehetjük  a zavarodottságunknak vagy a káoszba való  menekülésünknek.

Teremtsünk rendet!

  „A tapasztalat nem az, ami történik velünk, hanem az, amit kezdünk a velünk történtekkel. A tapasztalat – képesség az élet eseményeinek kezelésére, nem pedig maguk az események.” (Aldous Huxley)

Azt tapasztaltam magamon, hogyha a figyelmemet nem köti le valamilyen határozott feladat, például a főzés, vagy egy skyp beszélgetés, a gondolataim össze-vissza cikáznak, véletlenszerűen. Ám ebben az esetben a kóborolás nehogy azt hidd, hogy a pozitív gondolatok száma felé tolódik el, vagy hogy legalább hasonló esélyem van, ugyanannyi jó gondoltra, mint szomorúra. Dehogy! A felmerülő gondolatok zöme, többnyire súlyos, de legalábbis nyomasztó.

Figyeld csak meg Te is magadat, ha megkérdezik, hogy vagy, akár élőben, akár telefonon, többnyire a negatív mondataidból több van, mint a pozitívokból. Több rossz dolog történik velünk, mint jó?

Milyen fura egybeesés!

Ha az egészségi állapotomról kérdezel, nagyjából egyetlen pozitív forgatókönyv létezik, hogy: köszönöm, jól vagyok. De ha mondjuk fáj a fogam, vagy akármi más, még további száz negatív lehet, akkor ezzel kezdem, és nem folytatom tovább pozitívval, hogy a könyököm és a bokám az nem fáj.

Hasonló, ha új lakásba költözöm. A tudatom számára, egyetlen lehetőség, az hogy mindent rendben találjon, így indít. De közben százféle dolog hiányozhat, nem a megszokott, vagy éppen el is romolhat.  Megint csak negatívok borítanak el…

És eszembe jut az is, ha a Páromtól elvárom, hogy a piacon, mint egy kiskutya loholjon mellettem, és amiket én vásárolok, hordja ki folyamatosan az autóba. Holott szépen megbeszéljük az elején, hogy mindenkit más érdekel, ezért különválunk… a bevásárlás végén pedig, a majdnem leszakadt karjaimmal, csak füstölögni tudok, hiszen elvártam valamit, amit nem kaptam meg. Ergó, én csalódott vagyok, és Őt is frusztrálttá teszem azzal, hogy hazáig csak ezt a csalódottságomat szajkózom… (megesik, hogy  „elhelyezek” néhány címkét is rajta, de ezt rögtön érzékelem és visszaszívom…)

Mi az az 4 elengedhetetlenül szükséges tényező, ami harmóniába hozza a jövődet, és fennmaradásunk érdekében, az evolúciós folyamatnak is része?

Az elégedetlenségem oka, tehát én magam vagyok, az elvárásaimmal. Ha nincs elvárás, mondhatod, nincs csalódás. De elvárás nélkül élni? Biztosan lehet, de én még nem tartok ott, mindenesetre el kezdem mérsékelni… figyelem majd magam, s első számú alanyom, persze hogy a kitartó párom, lesz. Azt várom ettől a feladattól, hogy ha be tudom tartani frusztráció nélkül, akkor a negatív gondolataim is csökkeni fognak.

Van azonban még egy megemésztendő kérdés, a negatív gondolatokkal ill. azok kimondásával. Az újrakezdők életében nem tételezhetőek-e túlélésnek, mert  egyszerűen csak így vértezik föl önmagukat a rossz, váratlan fordulatok ellen. Egyszerű alkalmazkodás a kialakult új helyzethez, ami veszélyeket is tartogathat.

Amikor a nagyobbik lányom szülni indult, azzal „vigasztaltam”: Amikor annyira fog fájni, hogy azt hiszed, meghalsz, na akkor fog megszületni… Simán és gyorsan világra hozta a kis unokámat.  Későbbi elbeszélésből tudom, hogy segítettem, mert mindig azt várta, hogy „annyira” fog fájni…

A negatív kimenetel felé hajlás érzékletesen nyilvánul meg az emberekben, ahogy egy napi lapba belenézel,  a média ezzel fogja meg a tömeget, vagy  ahogy egy utcai atrocitás is azonnali csődülettel jár. A negatív dolgok, az erőszak, a veszély mindig is nagyobb érdeklődésre tartott számot, kit érdekel, hogy egy ismert színésznő békében él már 10 éve…

És lehangolt lehetek, akkor is, ha csak:

  • az „öregedő” kezemre nézek, mert az elmúlás, a fájdalom jut eszembe,
  • ha nem jön haza időben a párom, rögtön aggódni kezdek,
  • de ha csak a napi, kitűzött munkámmal nem végzek, elégedetlenül fekszem le…

Elegem lett a pesszimizusból!

És jön a csavar!

Ha az én okos tudatomat megerősítem, gazdagítom:

– egy kevéske öniróniával: mindig jobb egy mosoly, mint egy legörbült szájszél, ráadásul a felnőttség egyik fontos momentuma!

– egy csipet empátiával: hogy a világosan nem kifejezhető információkat is megértsem,

– jó adag intuícióval: hogy a változásokat akár jó előre megérezhessem,

– és minden mennyiségben kreativitással: más nézőpontok, újszerű megfogalmazással, a saját rendem kitalálásával

Átmentem pozitívba:

  • milyen tartalmas, dolgos életem is volt már eddig is, igazi érett kezem van…
  • biztosan minden rendben, jajj de jó, még be tudom fejezni ezt a blogot, míg hazaér…
  • oké, hogy nem végeztem, DE: ma a következő 10 jó dolog történt velem!!!

És ne felejtsd, ez jó JÁTÉK!

Az elalvásod előtt csináld, meglátod pozitív álomba ringat, próbáld ki egyedül vagy a Szeretteddel is: elalvás előtt mondj 3 dolgot, (jövő héten már 10-et):

ami legjobb volt ma a napodban. Először meg kell erőltetned magad, utána már jön, mint a karikacsapás!

Csak lazulj és engedd el magad, hagyd hogy a káoszban megtaláld az önmagad rendjét!

Kövess a facebookon is, ha tetszett, küldd  tovább másoknak is, így meg lesz a napi jótéteményed, ha eddig még nem történt volna meg…

Szeretettel a személyes fejlődésedért!

J. Gyöngyi

az újrakezdők mentora

 

Pin It on Pinterest

Share This

Keresed az álommunkádat?

 
 
Ez az ingyenes álom-munka csomag segít az elindulásban.
 
 
Váltani szeretnél? Vagy épp folytatni? Már nem akarsz mindent és minden áron elvállalni? Végre a saját életfeladatodat akarod?
 
A Hivatás-kerékkel tiszta képet kapsz. Csekkold le a 8 pontból, mid van már meg? A saját álmodból és egy vérbeli, újrakezdő nő videójából inspirálódj! 

 

Név: *
Email: *

You have Successfully Subscribed!